Jákó község Kaposvártól 30 km-re nyugatra fekszik a Zselic kistáj nyugati szélén, sík területen. 61-es főútról Kiskorpád-Gige valamint Nagybajom felől is megközelíthető. Közeli város még Nagyatád és Marcali. Jákó történeti fejlődése során mindig mezőgazdasági jellegű település volt, ez napjainkban is igaz. A viszonylag jelentős erdőterületeken a faállomány zömét akác, éger, fűz és nyárfa teszi ki. Az erdőben jelentős a gím- és dámszarvas állomány, de szép számmal előfordul az őz és a vaddisznó is. Sok a gyógynövény, valamint gomba is bőségesen szedhető. Az erdőterület 90 %-a magántulajdonban van. Ezeken a területeken elsődleges a gazdasági hasznosítás, a fakitermelés.
Jákó területe 1669 hektár. A 250 lakóházban 670 ember él Jákóban.
Jákó története röviden
Jákó település nevét az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék említette először. 1438-ban Albert király Hetesi János itteni birtokait Guthi Ország Mihálynak és Jánosnak adta. 1526-ban II. Lajos király Jákó egy részét Perneszi Ferencnek és testvéreinek, Péternek és Balázsnak adományozta. 1536 és 1559 között több birtokosa is volt; köztük a Wárdayak, Ipoltfi János, a Pernesziek, Derecskei Pál, Magyar Bálint, Alya Máté, Derecskei Pál, Regethey Gáspár is a birtokosai voltak.
1560-ban Perneszi Farkas adományt nyert I. Ferdinánd királytól itteni birtokaira. Az 1554 évi török kincstári adólajstrom szerint csak 6, 1571-ben pedig 5 házból állt. 1672-ben Csepely György megvette Perneszi János itteni birtokait, 1678-ban pedig Perneszi Ferenc itteni birtokrészeit Csepely György özvegyének Lábody Katalinnak idegenítette el. 1715-ben 5 háztartást írtak benne össze. 1726-1733 között felerészben a Perneszi, felerészben pedig a Thulmon családé volt.
1776-ban Tallián Ádám özvegye, Rosty Ferenc, báró Révay, a Pálffy-örökösök, Pados János, a Nagy, a Terstyánszky és a báró Calisius családok voltak birtokosai. 1835-ben a Vizeki Tallián család, Csépán Antal és József birtoka, majd az 1900-as évek elején Rónaszéki Trux Hugóné Kacskovics Margit és Biró Sándor volt a nagyobb birtokosa. A községbéli kúriák közül kettőt Csépán József és Antal építtettek a 19. század negyvenes éveiben. Egyet Hegedüs József a 19. század közepén és egy úrilakot Marton Lajos 1905-ben.
A községhez tartozott Cserebók-, Jajgató-puszta és József-major is (azelőtt Nagysár-puszta).
Az 1720-as években 70-100 lakosa lehetett a falunak, a XIX. század közepén 492. Ettől kezdve folyamatosan emelkedett népessége. 1872. augusztus 14-én adták át a forgalomnak a Dombóvár – Zákány vasútvonalat, s ezzel egy időben a község vasútállomását is. A XX. század első felére fejlődő községgé vált Jákó.
A 20. század elején Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott Jákó. 1910-ben 798 lakosából 758 magyar volt. Ebből 522 római katolikus, 267 református volt. A község határában sok őskori lelet fordul elő. Az I. világháború után utcákat nyitottak, a településen középbirtokok, parasztgazdaságok működtek, iparosok, kereskedők tevékenykedtek. Ifjúsági és lovászegyesületet szervezetek, az iskolán kívüli népművelés keretében előadásokat, tanfolyamokat tartottak, népkönyvtárat állítottak fel.
Az 1959-ben alakult "Aranykalász" MgTsz a hetvenes években több mint 100 embert foglalkoztatott helyben. Erejére jellemző, hogy tápkeverő és takarító egysége volt Budapesten, fuvarozó és építő kirendeltsége pedig Békéscsabán. 1993-tól van önálló polgármesteri hivatala. A környék talaja humuszos, kötött homok. Kiválóan alkalmas burgonya és gabona termesztésére. Régebben nagy területen voltak szőlőskertek, gyümölcsösök.
A településen nagy hagyománya volt az állattartásnak: szarvasmarhát, sertést, lovakat tartottak. Viszonylag jelentős erdőséggel rendelkezik, faállománya zömét akác, éger, fűz és nyárfa teszi ki. Az erdőkben jelentős a gím és a dámszarvas állomány, de előfordul őz és vaddisznó is. Az erdőterület 90 %-a magán tulajdonban van, a környezet megóvása elsődleges feladata a gazdálkodóknak.
A falunak 1900-tól vasútállomása postája és távirdája, 30-as évek elejétől rendszeres autóbuszjárata van Nagybajommal. A tanítás egy római katolikus és egy református népiskolában folyt az államosítás előtt. A falu népének kulturális igényeit a tágas faluház és az önkormányzati könyvtár igyekszik kielégíteni. A falunap június 18-adikához legközelebb eső szombaton, a búcsú október második vasárnapján van minden évben.
1969. július 1.-vel a szomszédos Nagybajom községgel Községi Közös Tanács néven közös tanácsot alakított, majd 1990. szeptember 30-án különválás után létrejött Jákó Önkormányzata.
A jákói temetőben nyugszanak:
Csépán Cornélia földbirtokos (1808-1828.) györgyfalvai Csépán István és Ttes Kühtl Anna asszonyság Csépán István úrnak hitvese.
Több t. n. vármegyék táblabírája és a somogyi belső tractus fő curátora. (1758-1830.)
Marton Lajos (1828-1917), Marton Lajosné nemes Heman Clementina (1834-1917), Marton Lajoska (1870-1875)
Dr. Marton Gyula orvos (1857-1915)
Jákói híres emberek: Jákóban született Dr. Zrínyi Miklós (1949. május 22. –) tanszékvezető egyetemi tanár (BME Fizikai Kémia Tanszék ) , a kémiai tudományok doktora (BME), 1993, a kémiai tudományok kandidátusa (ELTE), 1987, egyetemi doktor (ELTE), 1977